
A stílus végső titka: Miért csodáljuk Diana eleganciáját, de miért hidegen hagy minket az őt másoló Meghan? – Egy mélyreható gondolatébresztő a kifinomultságról.
Share
Egy királyi divatjátszma, egy közös stílusmítosz
Amikor Harry és Meghan évszázados interjúja világméretű vitát robbantott ki, a közvélemény figyelme leginkább a megdöbbentő királyi titkokra összpontosult.
Miután azonban a por leülepedett, egy sokkal maradandóbb és izgalmasabb divatjelenség került felszínre, mint egy kifinomult rejtvény, amelyet minden stílusrajongó elé tártak.
Láthattuk, hogy Meghan, Diana hercegné hűséges csodálójaként, számos nyilvános eseményen választott Dianáéhoz rendkívül hasonló, sőt, „tisztelgő” öltözéket.
A színvilágtól kezdve a szabásvonalakon át a kiegészítőkig, a befektetett energia egyértelműen látszott.
Ennek egy szép történetnek kellett volna lennie, a divat örökségének, egy időn és téren átívelő főhajtásnak.
De valami furcsa dolog történt. Amikor kettejük fotóit egymás mellé tesszük, egy finom, de tagadhatatlan érzés kerít hatalmába: annak ellenére, hogy szinte ugyanazt a „harci díszt” viselték,
Meghan látszólag sosem tudta reprodukálni Diana hercegné veleszületett, könnyed „kifinomultságát”.
Ez a kisugárzás mintha Diana sajátja lett volna, egy olyan aura, amelyet nem lehet egyszerűen utánozni vagy másolni.
Ennek a cikknek nem célja, hogy a két hercegné ízlését minősítse, és végképp nem akar semmilyen pletyka örvényébe keveredni.
Éppen ellenkezőleg, ez az érdekes jelenség tökéletes kiindulópontot nyújt számunkra,
hogy felfedezzünk egy végső rejtélyt, amely számtalan embert foglalkoztat:
Mi is pontosan a „kifinomultság”?
Nyilvánvalóan nem a pénz egyszerű felhalmozása, és nem is a trendek vak követése.
Ez egy nehezen megfogalmazható kisugárzás, egy harmonikus légkör.
Ma induljunk el együtt ezen a felfedezőúton,
hogy fellebbentsük a fátylat, és megérintsük a „kifinomultság” valódi lelkét.
Első fejezet: A luxus mítosza – A tanulópénz, amit a „kifinomultságért” fizettünk
Mielőtt pontosan meghatároznánk, hogy mi „az”, bátran le kell rombolnunk a „kifinomultságról” szóló, széles körben elterjedt tévhiteket.
Ezek a tévhitek sokunkat vezettek már tévútra a stíluskeresés ösvényén, és sok tanulópénzt fizettünk miattuk.
1. Tévhit: A drága = kifinomult?
A válasz egyértelműen nem.
Kiváló példa erre a Netflix nagy visszhangot kiváltó valóságshow-ja, a Bling Empire.
A sorozat szereplői Los Angeles legfelsőbb ázsiai köreiben élnek, és ruhatáruk bármely darabja egy átlagember éves fizetésébe kerülhet.
Azonban, amikor látjuk a hivalkodó logókat, a túlzottan bonyolult mintákat és azt a „nézd, milyen gazdag vagyok” attitűdöt, valóban őszintén mondanánk, hogy „ez aztán kifinomult”?
Aligha.
Ez az érzés inkább a gazdagság közvetlen fitogtatása, mintsem az ízlés visszafogott kifejezése.
Hiányzik belőle a magabiztosság, az a fajta „az ember viseli a ruhát, nem a ruha az embert” attitűd.
Amikor egy ruha értéke teljesen felülmúlja viselőjének kisugárzását, a „kifinomultság” szertefoszlik.
2. Tévhit: Az avantgárd design = kifinomult?
Ez sem teljesen igaz.
A nagy nemzetközi divatheteken számtalan fantáziadús, művészi alkotást láthatunk.
Ezek a darabok talán meghatározzák a következő szezonok trendjeit, és talán a divattörténelemben is nyomot hagynak.
De amikor elhagyják a kifutót és a valóságba kerülnek, a túlzó sziluettek és a furcsa párosítások a legtöbb ember számára inkább vizuális sokkot jelentenek, mintsem a mindennapokba beilleszthető eleganciát.
Ezek a színpad művészete, olyan kiáltványok, amelyek megértéséhez speciális kontextus szükséges.
Az igazi „kifinomultság” ezzel szemben gyakran egy csendesen áramló, univerzális szépség, amely képes túllépni az idő és az alkalom korlátain, és örök fényt sugározni.
3. Tévhit: A csúcsminőség = kifinomult?
Ez a legmegtévesztőbb tévhit. Természetesen egyetértünk abban, hogy a jó anyag és a minőségi kivitelezés a kifinomultság alapja.
De ez korántsem minden. Az Utódlás (Succession) című sorozat veje, Tom, tökéletes tankönyvi ellenpéldát szolgáltat.
Ruhatára kétségtelenül tele van csúcsmárkákkal, minden öltönye, minden inge tökéletesen szabott és első osztályú anyagból készült.
Azonban az a fajta óvatoskodó, a hatalmi körökbe mindenáron beilleszkedni akaró, hízelgő magatartása, az a belső bizonytalanságból fakadó feszültség, teljesen elszigeteli őt a „kifinomult” szótól.
A ruhái tökéletesek, de a lelke és a ruhái között egy áthidalhatatlan szakadék tátong.
Ez pontosan azt bizonyítja, hogy a „kifinomultság” egy belülről fakadó állapot, amelyet pusztán külső anyagi javakkal sosem lehet igazán elérni.
Sokunkat, ahogy engem is 30 éves korom előtt, egy furcsa erő irányította, és számtalan hivalkodó, divatos, látszólag gyönyörű ruhát vásároltunk.
A végeredmény az volt, hogy minden reggel a túlzsúfolt gardrób előtt állva tanakodtunk, nagy nehezen összeállítottunk egy szettet, amit a család vagy a kollégák „érthetetlennek” minősítettek.
Mígnem egy nap, véletlenül felvettem egy férfi részlegről származó, letisztult kasmírpulóvert, és váratlanul a legkritikusabb barátom dicséretét is bezsebeltem.
Abban a pillanatban egy teljesen új világ tárult fel előttünk.
Második fejezet: Váratlan felismerés – A férfi részlegben rejlő stílustitkok
Ez a „férfi részleg felismerés” nem egyedi eset, hanem egy elgondolkodtató, általános jelenség.
Nem tudom, volt-e már hasonló érzésed: akár egy fast fashion üzletbe, akár egy luxusmárka szentélyébe lépsz be, a férfi részleg általános hangulata valahogy mindig nyugodtabbnak, minőségibbnek és „kifinomultabbnak” tűnik, mint a női.
Ennek oka mélyebb vizsgálatot érdemel.
A lényege: a költségek elosztásának logikája más.
A női ruhák ára a különböző hivalkodó díszítések – csipkék, strasszok, fodrok, minták – miatt az egekbe szökhet.
Ironikus módon azonban éppen ezek a túlzó díszítőelemek azok,amelyek gyakran felhígítják vagy egyenesen megölik a kifinomultságot.
Túl sok vizuális zajt keltenek, és elvonják a figyelmet a viselőről a ruha apró részleteire.
A férfi ruházat ezzel szemben, a design hagyományainak köszönhetően, hajlamosabb a költségeket és az energiát két alapvető elemre fordítani: az anyagra és a szabásvonalra.
A „jó pénzért jó minőséget” elve a férfi divatban sokkal tisztábban érvényesül.
Ugyanazon az árszinten nagyobb valószínűséggel találsz a férfi részlegen egy masszív anyagból készült, kiváló szabású darabot.
Ez a fajta „lényegre” való összpontosítás egy magától értetődő, stabil kisugárzást eredményez.
Ez egyben egy örök érvényű, érdekes jelenséget is életre hívott a divatvilágban:
számtalan trendteremtő divatikon a „férfi” vagy „semleges” stílus hűséges híve.
Ügyesen elmossák a nemek közötti határokat, és ezzel egy egyedi, erőteljes esztétikát hoznak létre.
-
Bianca Jagger, a 70-es évek divatmúzsája, YSL szmokingban jelent meg mindenféle eseményen, sőt, a saját esküvőjén is egy fehér öltönyben kápráztatott el mindenkit, újradefiniálva a merész eleganciát.
-
Victoria Beckham, a Spice Girl-től a sikeres tervezőig, stílusának fejlődése szinte egy tankönyv arról, „hogyan integráljuk a férfi stílus elemeit a női gardróbba”. Valószínűleg férjével, David Beckhammel, a fél ruhatárukon osztozhatnának.
-
És ott van még Cate Blanchett karizmája,
-
Angelina Jolie magabiztossága,
-
Jodie Foster intellektusa… Mindannyian mélyen értik ezt, és letisztult vonalakkal, kiváló anyagokkal teremtenek erős személyes aurát.
Amikor egy nő egy jól szabott férfi ruhát visel, egy finom kémiai reakció jön létre.
A férfias, határozott vonalak és a nőies testalkat találkozása egy olyan feszültséggel teli, egyszerre lágy és kemény „kifinomultságot” teremt. Ezért „benézni a férfi részlegre” talán egy olyan kaland, amelyet minden, stílusában megújulni vágyó nőnek érdemes kipróbálnia.
Harmadik fejezet: A francia rejtély – Az „erőfeszítés nélküli” divatfilozófia
Ha a férfi részleg a „minőségről” adott tanúbizonyságot, akkor a „francia stílus” a „kifinomultság” lelkét tárja fel előttünk – azt a világszerte követendő példaként emlegetett „Effortless Chic”-et (erőfeszítés nélküli sikk).
Miért van az, hogy a franciák, különösen a párizsi nők, látszólag bármit felvehetnek, és mégis azt a lenyűgöző kisugárzást árasztják?
A köznyelvben kering egy rendkívül találó mondás, amely tréfásan, de tűpontosan fogalmaz:
„A kifinomultság az az arcra kiülő fáradtság, ami a vágyak beteljesülése után jelenik meg.”
Ez a mondat kissé rejtélyesnek hangzik, de pontosan megragad egy alapvető mentalitást. Azt a fajta lazaságot és higgadtságot, amely abból fakad, hogy „többé nincs szükségem arra, hogy a külvilágnak bizonyítsak”.
Amikor egy ember már nem törekszik a trendek hajszolására, és nem vágyik arra, hogy anyagi javakkal pótolja belső bizonytalanságát, az állapota természetesen magabiztossá válik. Ez a magabiztosság a megjelenésében abban a látszólag véletlenszerű, de valójában gondosan megtervezett „hanyagságban” tükröződik.
A franciáknak még külön szavuk is van erre az érzésre: L'indifférence (közöny, nemtörődömség).
Ez a „nemtörődömség”, ha egy lépéssel tovább megyünk, egyfajta „beleunássá” válik – lusták hízelegni, lusták megfelelni, az arcukon csak a belső világuk teljességéből fakadó nyugalom látszik.
Ez a filozófia konkrétan a következő öltözködési szabályokban nyilvánul meg:
A színek végletes visszafogottsága, különösen a „kifinomult fekete”: Aki járt már Párizsban, tudja, hogy ősszel és télen a város egy elegáns, fekete tengerbe borul. A fekete megnyugtat minden zaklatott lelket, a vizuális ingereket a minimumra csökkenti, így a figyelem a ruha sziluettjére, az anyag textúrájára és magára a viselőre irányul.
Óvakodás a telített színek kontrasztjától: Szemben az Emily Párizsban (Emily in Paris) című sorozat főszereplőjének tipikus „turista szemmel látott párizsi kliséivel”, az igazi franciák ritkán használnak nagy felületen élénk színeket. Ha mégis, akkor azt egy semleges színű alapra helyezett hangsúlyként teszik, például egy piros sál vagy egy kék táska formájában.
A praktikum mindenek felett, a letisztultság az úr: La simplicité est la sophistication suprême (Az egyszerűség a legvégső kifinomultság). A franciák számára egy ruha legfontosabb tulajdonsága a kényelme és a praktikussága. A kasmír meleg érintése, a selyem simasága sokkal fontosabb bármilyen hivalkodó díszítésnél. Télvíz idején ritkán látni Párizs utcáin nagy bőrfelületet mutató nőket; a meleg és a megfelelő megjelenés mindig az öltözködés megkérdőjelezhetetlen alapja.
Összefoglalva, mind a férfi ruházat pragmatizmusa, mind a francia stílus visszafogottsága ugyanarra a lényegre mutat rá:
amikor a zavaró tényezőket a minimumra csökkentjük és a látványt fókuszáljuk, az érzékszerveink gyengéd bánásmódban részesülnek, és csak így válunk képessé arra, hogy érzékeljük és kiválasszuk azokat az igazán szép, finom különbségeket.
Negyedik fejezet: A stílus alkímiája – Hogyan változtassuk arannyá a hétköznapit a kontraszt törvényével?
Rendben, tegyük fel, hogy a gardróbod már tele van azokkal a minőségi, letisztult „férfias” és „francia” stílusú alapdarabokkal.
Hogyan kerülheted el, hogy ezeket az alapdarabokat unalmasan, „átlagosan” viseld?
A válasz az, hogy ideje bevetni azt az aranyszabályt, amely az alapdarabokat arannyá változtatja:
az ügyesen megteremtett „kontraszt”.
Jegyezz meg egy egyszerű igazságot: nincs csúnya szép nélkül, nincs hétköznapi kifinomult nélkül.
Még ha csupa csúcskategóriás darabot viselsz is, ha nem tudod a „kontrasztot” felhasználni a vizuális érdekesség és rétegzettség megteremtésére, nehezen fogsz kitűnni.
1. Anyagok kontrasztja: A legkifinomultabb párbeszéd
Ez a leginkább szakértelmet igénylő játék.
A természetes anyagoknak egyedi „fényük” van. Ezek a fények önmagukban is természetesek és kifinomultak, és a különböző anyagok fényének ütközése, mint a hangszerek összhangja, a legszebb vizuális harmóniát hozza létre.
A fényt nagyjából a következőképpen oszthatjuk fel:
-
Lágy fény (pl. kasmír, gyapjú – telt és puha)
-
Selyemfény (pl. selyem – visszafogott és enyhén csillogó)
-
Zsíros fény (pl. valódi bőr – telt és testes)
-
Fémfény (pl. arany- és ezüst kiegészítők – súlyos és ragyogó)
-
Gyémántfény/Olajfény (pl. gyémánt, jáde)
Amikor ezeket a különböző fényű anyagokat rétegezzük, csodálatos kémiai reakció jön létre. Például:
-
Kasmír (lágy fény) + Bőr (zsíros fény): A puhaság és a keménység ütközése, a meleg és a vagány párosítása, az ősz és a tél legklasszikusabb kombinációja.
-
Kötött (matt/lágy fény) + Selyem (selyemfény): A kötött egyszerűsége még jobban kiemeli a selyem eleganciáját, ideális a lágy és nőies megjelenéshez.
-
Farmer (matt) + Fém (fémfény): A mindennapi farmeres szettbe egy-két finom fém kiegészítő, például egy nyaklánc vagy egy pár fülbevaló, azonnal emeli az összhatás minőségét.
A mindennapokban egy egyszerű trükk: győződj meg róla, hogy az öltözékedben legalább egy enyhén csillogó anyag szerepel.
Még ha csak egy vékony bőrövről vagy egy apró brossról van szó, az is képes finom fodrokat vetni a nyugodt tó felszínén.
2. Színek kontrasztja: Végtelen lehetőségek a visszafogottságban
Ha a „kifinomultságra” gondolunk, általában a fekete, fehér, szürke, bézs, tevebarna, kék semleges színek jutnak eszünkbe.
De még ezek a látszólag „biztonságos” színek is kontraszt segítségével gazdag rétegzettséget teremthetnek.
-
Alap kontraszt: A legegyszerűbb fekete-fehér párosításnak is számtalan változata lehet. Fekete felső fehér nadrággal, fehér ing fekete szoknyával, fekete kabát fehér belsővel… Sőt, még finomabban: egy fekete kabát fehér bélése, vagy egy fehér ing fekete gombjai mind-mind a gondos tervezés jelei.
-
Haladó kontraszt (Tone on Tone): Ez a divatmagazinokban leggyakrabban emlegetett „azonos színárnyalatú öltözködés”. Ez nem azt jelenti, hogy tetőtől talpig ugyanazt a színt viseljük, hanem hogy egyazon színskálán belül különböző mélységű, fényerejű és telítettségű darabokat párosítunk. Például egy sötétszürke gyapjúkabátot egy világosszürke kasmírsállal és egy füstszínű nadrággal viselve harmonikus és ritmikus átmenetet hozhatunk létre.
-
Hangsúlyos kontraszt: Jegyezz meg egy varázslatos színt – az aranyat. Bármely semleges színnel harmonizál, és azonnal feldobja az egész öltözéket. A kulcs a „kis felületen” való használat: egy vékony arany nyaklánc, egy karkötő vagy egy táska arany csatja már bőven elegendő.
3. Szabásvonalak kontrasztja: Stílusformálás a sziluettekkel
A szabásvonalak kontrasztja a divatosság kulcsa.
Például egy széles vállú, oversize zakó, ha nyitva hagyjuk, túlságosan lazának tűnhet.
De ha ügyesen egy vékony övvel a derekadon megkötöd, azonnal egyensúlyt teremtesz a lazaság és a visszafogottság között, és egyszerre leszel divatos és kifinomult.
4. Alkalmak kontrasztja: A legmagasabb szintű játék a szabályok áthágásával
Ez a legmagasabb szintű játék, amely bizonyos esztétikai érzéket igényel. A lényege, hogy teljesen elmossuk a határokat a nappali és az esti, a hétköznapi és az ünnepi viselet között, és ezzel egy teljesen új, frissítő mix and match hatást érjünk el.
Az Utódlás című sorozatban a legidősebb lány, Shiv, egy nagyszabású estély előtt, a csodálatos estélyi ruhájára egy teljesen hétköznapi pamutpólót vesz fel.
Éppen ez a póló az, ami megtöri az estély ünnepélyességét és komolyságát, és ezzel egy olyan „bár a csillogás világában vagyok, de legbelül nem érdekel” lazaságot és eleganciát teremt.
A divatosság éppen ebből a „szabályok” áthágásából fakad. Mert a megszokás gyakran az ódivatúságot és az unalmat jelenti.
Ötödik fejezet: A stílus lelke – Amikor a ruhád a belső világod nyelve
Eddig a „kifinomultság” különböző technikáit vizsgáltuk.
De ha csak itt állnánk meg, még mindig nem érintettük a lényeget.
Most térjünk vissza a kiinduló kérdéshez: Mi a valódi különbség Diana és Meghan között?
A választ talán egy másik stílusikon, az amerikai írónő, Fran Lebowitz életében találjuk meg.
Évtizedeken keresztül Fran „egyenruhája” mindig ugyanaz volt: méretre szabott férfi öltöny, fehér ing, Levi's farmer és cowboy csizma.
Első pillantásra ez az öltözék ódivatú, egyhangú, sőt, még a nemét is nehéz megállapítani. Mégis, a legtekintélyesebb magazinok „a legjobban öltözött nőnek” és „a legdivatosabb agynak” nevezték.
Miért?
Ha hallottad már az interjúit, hirtelen megérted. Azt mondja:
„Nem használok mobiltelefont, sem számítógépet, mert ha mindenki másnak van, neked már nincs szükséged rá.” Azt mondja: „Nem hiszek Istenben, csak a kasmírban.” Az öltözködése az „ódivatú” belső világának természetes kivetülése.
A ruhái, a gondolatai, a nyelve és az életmódja tökéletes, belső és külső egységet alkotnak.
Ez a „belső-külső egység” a „kifinomultság” lelke, és egyben az a láthatatlan szakadék Diana és Meghan között.
Diana öltözködése sosem csak a „szépségről” szólt, hanem egy csendes, de erőteljes nyelv volt, amellyel a világgal kommunikált.
-
Amikor Szaúd-Arábiába látogatott, a ruháját arany sólymok díszítették, mert az a helyi kabalaállat volt – ez a tisztelet legőszintébb jele.
-
Amikor gyermekkórházba ment, mindig súlyos, csilingelő ékszereket viselt, mert észrevette, hogy a gyerekek szeretnek játszani velük; sosem viselt kalapot, mert az akadályozta volna őket az ölelésben.
-
-
Amikor vakokat látogatott meg, mindig bársony anyagú ruhát választott, mert annak meleg és egyedi érintése a simogatáson keresztül is gondoskodást sugárzott.
-
És a leghíresebb tette: amikor az egész világ félreértésekkel és félelemmel viseltetett az AIDS iránt, ő habozás nélkül levette a kesztyűjét, és meleg kezeivel megszorította egy AIDS-beteg kezét. Abban a pillanatban az öltözéke, a tettei és a lelke eggyé váltak, és minden divatot felülmúló emberséget sugároztak.
Minden egyes ruhája a belső küldetéstudatát, empátiáját és gyengédségét szolgálta.
A stílusa a jóságos lelkének természetes kiterjesztése volt. Ahogy a híres tudós, Zhu Guangqian mondta: „Egy ember státusza, személyisége és érzelmei megnyilvánulnak a viselkedésében és megjelenésében, harmóniát és teljességet sugározva.”
Diana „kifinomultsága” ebből a kifogástalan „harmóniából és teljességből” fakadt. Ezt nem lehet utánozni, mert nem lehet lemásolni valaki más lelkét.
Zárszó: A mi filozófiánk – Egy jó táska küldetése
E hosszú felfedezőút után végre megpróbálhatjuk definiálni a „kifinomultságot”.
Ez nem egy stílus, hanem egy állapot: egy olyan, a belső bőségből és önazonosságból fakadó, és végül a belső és külső harmóniában kiteljesedő, magabiztos szépség.
Ez az a filozófia, amelyet mi a Dollcininél minden egyes termék megalkotásakor szem előtt tartunk.
Mélyen hiszünk abban, hogy egy igazán „kifinomult” táska sosem próbálja harsány designnal vagy feltűnő logóval elhomályosítani viselőjének ragyogását. A küldetése az, hogy az Ön izgalmas életének egy csendes, megbízható és bizalmat érdemlő társa legyen.
Értéke abban rejlik, hogy:
-
Időtálló, minőségi bőrrel és fémkellékekkel csendesen hordozza a mindennapok apró kincseit.
-
Átgondolt belső szerkezettel és rekeszekkel rendet teremt a mozgalmas életében.
-
Letisztult és klasszikus vonalakkal tökéletesen illeszkedik bármely öltözékéhez, lehetővé téve, hogy Önnek ne kelljen rá figyelnie, és jobban koncentrálhasson a munkájára, az utazásaira és magára az életre.
Ez nem egy páncél, amit a világnak mutogat, hanem egy hűséges társ, amely elkíséri Önt a belső és külső világ felfedezésében.
A végső célja nem az, hogy mások a „táskát” lássák, hanem hogy jobban lássák „Önt, aki a táskát viseli”.
Lehetővé tenni, hogy Ön magabiztosabban, kiegyensúlyozottabban és teljesebben önmaga lehessen.
Ez az, amit mi egy kiegészítő által nyújtható, legvégső „kifinomultságnak” értünk.
Szerinted mit jelent a „kiváló érzés”? Oszd meg velünk a véleményed a komment szekcióban!